0802 A háromszögszerkesztés alapesetei

Feladat:

Szerkesszük meg a P-modellen azt a pozitív körüljárású ABC háromszöget, amelynek a B csúcsa egy tetszőlegesen adott  [A,D) félegyenesre esik, és - csúszkákkal változtatható számokkal - adott:
  1. három oldala;
  2. két oldala és az általuk közbezárt szöge;
  3. két oldala és a nagyobbikkal szemben fekvő szöge;
  4. egy oldala és az ezen fekvő két szöge;
  5. egy oldala, az egyik ezen fekvő, valamint az ezzel szemközti szöge;
  6. három szöge.
A háromszögszerkesztés itt felsorolt esetei lényegében a hiperbolikus geometria egybevágósági alapesetei, amelyeket most bizonyítás nélkül elfogadunk. Mivel a hiperbolikus geometriában nem igaz, hogy valamely két szög ismeretében a harmadik kiszámolható (megszerkeszthető), ezért ha adott egy oldal és két szög, akkor ez két, eltérő meggondolást igénylő alapesetként kell kezelnünk. Ezen kívül kaptunk még egy merőben új egybevágósági alapesetet, mivel:
  • A hiperbolikus geometriában két háromszög egybevágó, ha mindhárom szögük egyenlő.
(Bár nem feladatunk ennek az első pillantásra meglepő állításnak az igazolása, megjegyezzük hogy a háromszög defektusának a felhasználásával az állítás indirekt úton - viszonylag könnyen - belátható. Az oldalak egyértelmű megadást a szögekre vonatkozó koszinusz tétel biztosítja.)

Megjegyzések

Mind a hat egybevágósági alapeset szerkesztésénél azt az utat választottuk, hogy elsőként előállítottuk a rajzlap koordináta rendszeréhez ill. a P-modell alapköréhez viszonyított speciális helyzetű A0B0C0 háromszöget, majd ebből - a már alkalmazott eljárással - kaptuk meg az általános helyzetű ABC háromszöget. Már említettük, hogy ha csúszkákkal adunk meg szakaszokat és szögeket a P-modellen, akkor ez a művelet nem tekinthető (euklideszi értelemben vett) alapszerkesztésnek. Épp úgy, mint a szögmérő használata sem az iskolai szerkesztések alkalmával. ) Az viszont érdekes kérdés, hogy miután a csúszkákkal megadott rajz objektumok megjelennek a modellen, maga a szerkesztési feladat megoldható-e a P-modell eszköztárával.
  1. Adott három oldal. Az A0B0C0 Δ szerkesztése a "klasszikus" utat követi. Az A0 és B0 pontok ismeretében C0 az A0 középpontú c1 sugarú és B0 középpontú a1 sugarú körök - egyik - metszéspontja lesz. A csúszkák alsó és felső határának a beállításánál arról kellett gondoskodnunk, hogy bármely oldal hosszának a másik két oldal hossza közötti különbségnél nagyobbnak, összegénél kisebbnek kell lennie. Ez azzal a "jelenséggel" jár, hogy bármely csúszka értékét változtatva a másik kettő határai változnak, így látszólag azok is mozognak. Egy szakasz egyértelmű megadása nem csak a mérőszám (csúszka értéke) megadásától, hanem a mértékegység (E pont) megválasztásától is függ. Így természetes, hogy a mértékegységet változtatva a kapott háromszög szögei is változnak. (Ellentétben az euklideszi geometriában megszokottakkal.)
  2. Adott két oldal és a közbezárt szög. Itt, és a továbbiakban többször is használtuk a GeoGebra Forgatás() eljárását. A megadott adatokból mindig megszerkeszthető a keresett háromszög, ezért a szakaszok hosszának "önkényesen" adtunk egy-egy felső korlátot.
  3. Adott két oldal és a nagyobbikkal szemközti szög. A szerkesztés az euklideszi szerkesztéssel megegyező alapszerkesztés. Megjegyezzük azonban, hogy ha ugyanezekből az α , a, c adatokból a P modelltől függetlenül számolási feladatként kellene meghatároznunk a b oldalt és a β szöget, igen kellemetlen egyenlettel, vagy egyenletrendszerrel találnánk szemben magunkat. Ugyanis nem tudnánk kihasználni, hogy a háromszög két szöge egyértelműen meghatározza a harmadikat. (Ez a megállapítás a következő két alapesetre is vonatkozik.)
  4. Adott egy oldal és a rajta fekvő két szög. Addig, amig az euklideszi geometriában a megoldhatóság feltétele csak az, hogy a két adott szög összege kisebb legyen az egyenesszögnél, itt nehéz meghatározni a megfelelő adatok megadásához szükséges alsó és felső korlátokat. Ezek ugyanis erősen függenek egymástól. Ezért most (és a következő alapesetnél is) eltekintettünk attól, hogy csak olyan adatokat adjunk meg, amelyekhez valóban egyértelműen létezik az adatoknak megfelelő háromszög. Ha nincs a feladatnak megoldása, azt jelzi a program. A teljes, lényegében négy paramétertől függő diszkussziót igényesebb olvasóinkra bízzuk.
  5. Adott egy oldal, az egyik rajta fekvő és a vele szemközti szög. Ebben a szerkesztésben már szükségünk volt külső segítségre: a szinusztételre. A szerkesztésből azonban látszik, hogy épp úgy mint az euklideszi geometriában ha két oldal és a kisebbikkel szemben fekvő szög adott, akkor esetenként két megoldás is lehetséges, máskor egy sincs. (A P-modell HMetszéspont2[] eszköze maga is kizárja a két megoldás esetét.)
  6. Adott három szög. Ezt az alapesetet a szinusztétel kétszeri alkalmazását követően visszavezettük a legkönnyebb 2. alapesetre. Figyeljük meg, hogy az itt kapott eredmény nem függ a távolságegység megadásától.